Pannónia (ja, nem! Danuvia) dicsérete

Elmesélem nektek egy jó öreg magyar gyártmányú motorkerékpár újraélesztését. Avval kell kezdenem a történetet, hogy 2010 februárjában egy új munkahelyen kezdtem pályafutásomat, a Diamond Diagnostics nevű amerikai cég budapesti kirendeltségénél, és ezen az új munkahelyen egy régi békési ismerősömmel, Vetési Áronnal munkatársak, és igen hamar jó barátok lettünk. Ahogy én, úgy ő is régóta szerette a motorokat, csak éppen egy működőképes gépe nem volt ennek a fiúnak abban az időben. Nekem japán motorjaim voltak az utóbbi tizeniksz évben, akkor egy Kawasaki ZZR 1100-em volt (ami azóta is rendületlenül megvan), ennek az Áron gyereknek meg a műhelyében egy szétszedett Ural nevű ruszki ócskavas volt kiterítve, s nem győzött dicsekedni, hogy micsoda járművet farag ő abból a valamiből. Engem nem igazán vonzottak akkor még a veterán motorok. 18-20 évvel korábban a Simson, Verhovina, MZ-féle vonulat még bőven elfogadható volt, de úgy gondoltam, kinőttem már ezt a kategóriát. Mint később kiderült számomra, ezt a dolgot nem lehet kinőni. Alkalmanként átugrottam a barátomhoz, együtt kókányoltunk a műhelyében, és azon kaptam magam, hogy kezd tetszeni nekem ez a motorfelújító tevékenység. A gépeimen a kisebb javítgatásokat, karbantartásokat megcsináltam magam előtte, de hogy felújítsak (szándékosan nem a restaurlás szót használom) egy komplett motorkerékpárt, arra nem volt soha indíttatásom. Csakhamar megváltozott ez a helyzet, és egy kicsit fontolgattam, hogy felújítok én magam is egy veterán motoros biciklit. Ha már tényleg ilyen projektbe kezdenék, én csakis magyar gyártmányban tudnék gondolkozni, tehát egy Pannónia megszerzése esetleg egészen jól esett volna a kis lelkemnek.

Azonban igazán nem döntöttem én még el akkor, hogy valóban meg is valósítom ezt az elgondolást. Persze volt néhány szerszámom, de nem kimondottan sok, és főleg nem jó minőségűek; na és igazán helyem sem volt, ahol ilyen volumenű munkálatokat tudtam volna végezni. A Kawasakimat például korábban, ha éppen úgy adódott, az aktuális lakhelyem lakótelepi parkolójában bütyköltem meg. (Igaz, találkoztam én azóta olyan veteránossal is, aki a konyhájában szedte szét és rakta össze a járművét.) Egy bizonyos vasárnapi nap rásegített arra, hogy veterános érdekeltségű motorossá váljak. 2010. május 9-ét írunk, egy szép vasárnap reggel van, amikor is Nemes Gabika barátommal átzüllöttük az egész szombat éjszakát, és mivel előzőleg megbeszélük hárman, hogy elmegyünk a szigetszentmiklósi veteránbörzére, hát alvás nélkül, jó hangulatban (értsd: metál részegen) beültünk Áron kocsijába, és meglátogattuk az Old Motors börzét. Nem ez volt az első alkalmam, már voltunk előtte is veterán börzén az urálos cimborámmal; itt viszont Gabikával végigdülöngéltünk az árusok sorai közt, és nagy bátran 45 ezres kikiáltási árról indulva 42,500 Ft-ban megalkudtam egy használt Danuviára. Összedobtuk a hármunknál lévő készpénzeket (természetesen utólag megadtam nekik a tartozást), betettük a kocsiba az ócskavasat, és attól a naptól beléptem a szocreál motortulajdonosok táborába. Késő délutánra kialudtam magam otthon, és ébredés után egy kicsit szkeptikusan vizsgálgattam a ház falának támasztott 1960 szeptemberében gyártott rozsdás motorkerékpárt.

Pár napig ott állt a falnak támasztva szegény jószág, és gondolkoztam, hogy mi is legyen a sorsa. Meg is jött az ihlet hamar: vennem kell egy műhelyt, ami egyben fedél is lesz majd az öreg Danuvia feje fölött. Az egyik szomszédom használaton kívüli sufnijára fájt a fogam, ami pont az enyém mellett van, és a kettőt egybenyitva ideális hobbiműhelynek képzeltem. Megkérdeztem izibe, hogyé adná, de irreális összeget kért azért a szűk 5 m2-ért. Vártam még egy pár napot, hátha meggondolja magát a jó szomszéd, és elfogadja az ajánlatomat, de nem keresett. Ezért rámentem az interneten az ingatlan.com-ra, kinéztem a kerületben egy eladó garázst, és 2010. május 18-án meg is vettem magamnak, illetve az új motoromnak.

Áron haverommal összetákoltunk egy satupadot, vásároltam jó sok új szerszámot, és a tomboló nyári fesztivál időszak kiélvezése után 2010 őszén hozzáláttam szétszedni a verdát. Nem siettem a munkával, amikor időm és kedvem diktálta, dolgozgattam rajta. Közben rendszeresen jártuk a veterán börzéket, Szigetszentmiklóson, Szolnokon, Gyöngyösön és Kecskeméten szinte mindig ott voltunk, vadásztam az éppen szükséges alkatrészeket, és elvetemült veteránosokkal kokettáltam, ami által olykor-olykor hasznos információhoz jutottam a Danuvia felújításának témakörében. A felújításban mindenképpen segítséget jelentett számomra D. Nagynak a „A Danuvia motorkerékpárok története” című könyve és a „Danuvia Gyakorlati tanácsok” című füzete.

 

 

 

A motor állapota, amikor hozzám került:

Megkezdtem a szétszedést, itt a váz már félig meg is csiszolva:  (A legszemetebb meló volt kromofággal és drótkorongokkal lecsiszolni a régi festéket róla.)

 

Ez pedig a lengővilla: 

Rozsdás vashalom: 

Műhelyi csendélet:

Az olajsár még kente a belsejét:

A főtengelyt - biztos, ami biztos - kicentríroztattam:

A sebességváltó ... 

és a kuplung még egyben:

És szétszedve:

Akkor tegyünk be új kuplunglamellákat:

A régi csapágyak sem maradhatnak bent:

A henger felfúratása után új dugattyú, csapszeg és gyűrűk is dukálnak:

A jószerencse kérdése csak, hogy egy 50 éves Danuviának a kilóméterórájában megadta-e magát a spiáter. Az enyémben megadta magát:

Ez a kilóméter-számláló már biztosan nem forog többé, még jó, hogy nem porladt el az egész belső rész:Szerencsére találtam az egyik börzén egy jó állapotú kilóméterórát. A kettőből összeraktam egyet, és egy szadadkígyósi illetőségű úriember, Lukács Péter kalibrálta a profi szakműhelyében.

A tankon a horpadást csak el kéne tüntetni. Kétkomponensűvel kigletteltem:

Rozsdagátló alapozás után jött rá a szórógitt réteg:

Így már festésre kész a tank is:

Szarakodik a szórópisztoly:

Nem szeretném, ha a színt köpködve vinné fel a pisztoly, ezért a festéshez és a lakkozáshoz inkább flakonos festékeket vettem:

Aki dolgozik, annak piszkos lesz a keze, na meg a Félsziget-karszalagja is: 

A kormány csapágygolyói megzsírozva:

Ez a kormánykifli már egész pofás így kipolírozva:

Az eredeti küllőanyákat is egyesével políroztam:

A blokknak 120-as, 240-es és 360-as papírral való csiszolás után szintén adtam egy polírozást:

Kéne egy hengerfej tömítés. Csinálok egyet. D. Nagy könyve meg a pohár sör ehhez a melóhoz nem feltétlen kellett egyébként…

Illetve a sör mégis, mert a tömítés egy Arany Ászokos dobozból készült. Magyar motort magyar hengerfej tömítéssel illik használni:

Végre ráhúzhatom a hengerfejet. Illetve csak húznám, de persze az egyik tőcsavar nem bírja a nyomatékot:   Sebaj, hamarosan börze, majd veszek egyet-kettőt még tartaléknak is.

Mivel a küllők már rég a helyükön vannak, mehetnek be az új csapágyak, fel a gumikat, és teszem a kerekeket a villák közé:

Közben már az arany csíkozást is megcsináltam. Kifejezetten amatőr munka, be-beremegett a kezem, de legalább én dolgoztam meg ezen is:És ennek a csíkozásnak története van ám. 2011. november vége felé kerítettem rá sort. Természetesen az elemeket csíkozás után még egy-két lakkréteggel el kellett látnom. A lakkozáshoz azért minimum 10-15 Celsius fok csak kéne, de a tél beköszöntével a műhelyemben biztosan nem tudok megfelelő hőmérsékletet teremteni ehhez. Annyira fanatikus meg még nem vagyok, hogy a lakásban fújjam le a szajrét. Mi is legyen? Hoppá, éppen kapóra jön, hogy a munkahelyemen a cég vezetősége egytől egyig pár napra külföldre utazik üzleti ügyben. Helyes! Itt az alkalom, beviszem a cuccot, s holnapra kész is a lakkozás. A cég, ahol dolgozom, egy zuglói négyemeletes irodaházban van, ahol ugyebár az üzletemberek ingben-nyakkendőben, a puccos dámák pedig kosztümben járkálnak fel s le a lépcsőházban. Az egyik ilyen üzletember én lennék, de fontosabb dolgom lévén a mai napon inkább a motorom csíkozását-lakkozását csinálom a munkahelyemen. Sajnos egy fél pohár arany festéket ki is borítottam az irodai parkettára, de a lakkozást inkább az irodaház alagsorában szándékoztam véghez vinni. Véghez is vittem, ahogy illik. Az, hogy én majd’ megfulladtam a hajtógáztól, még nem volt olyan nagy probléma, de hogy milyen port hagytam magam után ott, illetve a szúrós festékszag elterjedt az egész irodaházban, és a portás néni hamarosan magából kikelve rohant fel a cégünkhöz, mert sejtette, hogy honnan fúj a szél… Bizony egy automatai kávéba került, hogy kiengeszteljem a vén cefrét, meg persze egy alapos takarítást, szellőztetést kellett megejtenem, és a munkatársaimnak (akiket inkább barátaimnak nevezhetek) köszönhetően a pár nappal később hazaérkező főnökök sem tudtak meg semmit az egész partizánakciómból. Happy End, a lakkozással nem kellett megvárnom a tavaszt.

Na igen, az elektronika.  A régi kábeleket kidobtam, és vadonatúj vezetékköteggel láttam el a masinát. Érdekes volt a bekötési rajz alapján bogarászni, mit hova kössek, főleg, hogy a kábelek színe nem egyezett meg a rajzon lévő színekkel, de végül is összejött.

A gyújtáskapcsolónak természetesen nem volt meg a három állása, ezért szétszedtem, de szerencsére a kis bakelit szigetelés ép volt benne, tehát elég volt csak szépen a helyükre rakni a dolgokat a belsejében, így egy darabig működni fog:  

A hírhedt Danuvia gyújtástól tartottam egy kicsit, és kiderült, nem alaptalanul:Egészen normálisnak tűnt számomra, nem tűnt kopottnak a megszakítóbütyök vagy deformálódottnak az alaplap. A lendkerék mágnesét a X. kerületi Borsmagnet Kft-nél delejeztettem. Vettem vadiúj gyújtótekercset, komplett megszakítót és kondenzátort, de valami nagyon halovány szikrát adott csak, ezért utánfutóval elvittem Ribényi Andráshoz Kerepesre, hogy csináljon már vele valamit, erre ő adott nekem egy komplett másik gyújtást. Most ezzel szépen indul.

Jó érzés volt, amikor már a munka vége felé egyre inkább újra motorkerékpár formája volt a gépnek:

 

Amint látszik, sikerült csinálni egy jó pár fényképet a különböző munkafolyamatokról, de sok jelentős felújítási műveletről és alkatrészről nincs fotóm, mert nem a fényképezés járt állandóan az agyamban, amikor a műhelyben dolgoztam. Szinte mindent, amit egy normál hobbiműhelyben meg lehet csinálni, azt magam csináltam rajta. Természetesen vannak olyan dolgok (pl. egy csapszeg vagy dugattyú elkészítése), amit szakemberekre, szakműhelyre kell bízni, ezért megemlíteném azokat a szakembereket, akik még hozzájárultak a motor újraélesztéséhez:

A henger felfúrását, a dugattyú, a csapszeg és a dugattyúgyűrűk legyártását a XVIII. kerületi Pál-dugattyú Kft-re bíztam. A megrepedt blokk öntvényének a speciális alumíniumhegesztését és a blokktartó csavar furatának a perselyezését a XVI. kerületi Szendrei gépműhelyben követték el. A főtengely centrírozását Sünesz csinálta Kerepesen az Esze Tamás utcában. Volt, amit én hegesztettem a motoron, de a oldallemezek és az egyik sárhányó hegesztésére a békési lakosú Hégely László profi kasznist kértem meg. A két hátsó teleszkóp szétszerelése után úgy döntöttem, hogy azok teljes felújítását egy balatonfűzfői mesterre, Kreitli Ferencre testálom. Az ülést kárpitozni pedig Mezőberényben adtam be egy Benyovszkiné nevű iparos hölgynek. A főtengely menetének a javításához nincsen megfelelő menetvágóm, de Baksa Józsinak van, aki Visontán lakik, ezért elutaztam hozzá, és ő kölcsönadta a szerszámát. (Ezért a háromperces menetvágásért 200 km-t kocsikáztam... persze a benzinköltségen már vehettem volna egy ilyen menetvágót magamnak, de így legalább megismertem egy visontai veterán motor tulajdonost is.) Amikor hozzáfogtam szétszedni a blokkot, még nem volt lendkeréklehúzó szerszámom. Megkérdeztem egy internetes fórumon, hogy tudna-e valaki gyorsan kölcsönadni egyet, és egy kolozsvári Danuvia tulajdonos, Szőcs Feri küldte el nekem teljesen ismeretlenül, így tudtam szétszedni a motort, és továbbhaladni a munkával. Azóta már vettem én is ilyen szerszámot magamnak, és találkoztunk Ferivel is, amikor ő meg Erdélyből a Dunántúlra utazott el, és szó szerint egy háromnegyed motorkerékpárt (persze Danuviát) cipelt haza szétbontva busszal. (Hát, kérem szépen! neki sem kell a szomszédba mennie elszántságért!) Még egyszer köszönöm a segítségeket!

Említettem, hogy 2010. május 9-én vettem a motort működésképtelenül. A felújítás után az első kört 3,5 évvel később, 2013. november 26-án tudtam vele megtenni. Természetesen sokkal rövidebb idő alatt felújítható egy ilyen jármű, viszont én tényleg nem siettem vele, csak úgy hébe-hóba csinálgattam kedvtelésből. Ez alatt az idő alatt történtek jelentősebb dolgok is az életemben. Összeköltöztem a barátnőmmel, megszületett a kislányunk; hosszú és küzdelmes procedúra árán intéztem egy építési engedélyt, és felépíttettem a házra egy felső szintet; volt nyolc hónap munkanélküliség és egy év külföldi munkavállalás is ebben a 3,5 évben; a szülő anyámnak egy olyan betegsége, hogy elméletileg szinte már eltemettük, viszont egy szerencsés gyógyulása következett be utána; az ikertestvérem Brazíliába költözött; Paco kutyánk rohamokat kezdett produkálni, ezért epilepszia gondozásba vetettük; a társasházunk közös képviselőjévé választottak, ellopták egy kocsimat, vettem egy másikat; elhagytam a számítógépemet a villamoson, vettem helyette egy másikat; vettem egy harmadik motorkerékpárt is (Yamaha SR125), aminek később a hanyagságom miatt megragadt a dugattyúja (tanulság: a motorolajszintet rendszeresen ellenőrizni kell öreg gépeken), azon is egy motorfelújítás; újra kezdtem egy másik régi hobbimat, a horgászatot; bérletes Fradi szurkoló lettem... Magyarán volt teendőm elég, amik mellett felújítottam és nagyon megszerettem ezt az öreg motort, és természetesen magát a Danuvia márkát is. 

Tudom, profi restaurátorok biztosan a szemöldöküket felhúzva szemlélik majd a végeredményt, és ezért is nem használom a "restaurálás" szót a magam esetében. A krómoztatás helyett ezüstszürke festéket és lakkot használtam, nyilván egy Old Timer műszaki vizsgán ezért sem felelne meg a motor. Viszont egy laikus vagy kevésbé szakavatott ember számára mindenképpen szép felújításnak számít az, amit csináltam ezen a járművön, és tavasszal kezdhetem bejáratni a 34292-es kilóméteróra állásnál új életre kelt motort. 

Költségek:

A jármű maga: 42500 Ft

Henger fúrása: 4000 Ft

Dugattyú: 8000 Ft

Dugattyúgyűrűk: 2000 Ft

Csapszeg: 600 Ft

Motorblokkba új csapágyak, szimeringek: 9000 Ft

Hátsó lámpa: 4000 Ft

Motorblokk tömítésgarnitúra: 300 Ft

Nyereg áthúzatása: 3000 Ft

Gumi kormány markolatok: 1000 Ft

1 kg szórógitt: 4100 Ft

1 l hígító + csiszolópapír: 1000 Ft

2 l kromofág: 1500 Ft

4 db drótkorong: 3200 Ft

Polírkészlet: 5000 Ft

Csiszolókészlet: 6000 Ft

4 db kerékcsapágy: 1820 Ft

Kuplungbovden: 1200 Ft

Gyújtótekercs: 2500 Ft

Hátsó teleszkóp felfüggesztésének tömítései (8db): 800 Ft

2 db hátsó lábtartó gumi, váltókar gumi, berúgókar gumi: 2000 Ft

Vezetékköteg: 2500 Ft

1 pár belső gumi, tömlők: 2000 Ft 

2 db első lábtartó gumi: 1500 Ft

Hajtólánc: 2400 Ft

36-os fibertárcsa: 225 Ft

Kétkomponensű glett: 2200 Ft

750 ml rozsdagátló alapozó, 1,5 l nitrohígító, csiszolóvászon: 4200 Ft

Kilóméteróra: 4000 Ft

Gázbovden: 2200 Ft

Kilóméteróra számlap, krómozott körkeret, kalibrálás: 4000 Ft

2 db Mitas gumiabroncs: 13000 Ft

Kuplunglamellák: 5000 Ft

Tanksapka parafatömítés: 200 Ft

Benzincsap szűrő: 300 Ft

2 db ék a váltótengelyekre: 200 Ft

Féktisztító: 600 Ft

3 db 800-as csiszolópapír: 240 Ft

2 db abroncs feltetetése a felnikre: 1500 Ft

Arany festék a csíkozáshoz (1 dl): 2150 Ft

Ecsetek a csíkozáshoz: 510 Ft

Főtengely centrírozás: 3000 Ft

Motorblokk alumíniumhegesztés, blokktartó csavarfurat bronzperselyezése: 8000 Ft

2 db hátsó teleszkóp felújítása: 14700 Ft (ebből 2700 Ft postaköltség)

400 ml hőálló ezüst festék: 1900 Ft

Oldallemezek, sárhányó hegesztése: 5000 Ft

Gyújtásmegszakító: 3600 Ft

Bakelit gyújtáskivezető: 1000 Ft

Delejezés: 1000 Ft

 2 db kuplung állító csavar: 900 Ft

Első fényszóró izzója: 200 Ft

Gyújtógyertya: 600 Ft

Kondenzátor: 450 Ft

Gyertyapipa: 400 Ft

Levegőszűrő (szivacs): 800 Ft

Benzinszűrő: 600 Ft

Benzincső: 600 Ft

Lendkerék lehúzószerszám: 3000 Ft

Gyári Danuvia szerszámok (3 kulcs + gyertyakulcs): 850 Ft

Gyújtáskulcs: 900 Ft

Hátsó lámpa gumialátéte: 300 Ft

2 visszapillantótükör: 2500 Ft

Piros üveg a hátsó lámpába: 1000 Ft

3 db izzó (1,5W elsőbe, 5W szofita és 5W cseresznye hátra): 450 Ft

Kézikürt gumija: 2600 Ft

1 pár Danuvia embléma: 4000 Ft

Akkumulátor savval: 4000 Ft

Kétkomponensű fémragasztó: 1000 Ft

Hátsó prizma: 500 Ft

Fékbovden: 2000 Ft (ebből 500 Ft postaköltség)

5 db 400-as finomságú csiszolópapír: 600 Ft

4 flakon 600 ml-es ezüst festék (Dupli Color): 6724 Ft

11 flakon 400 ml-es bordó festék (Dupli Color): 30498 Ft

3 flakon 600 ml-es színtelen lakk (Dupli Color): 8684 Ft

 

Ez így összesen 264,801 Ft-ra rúg, ami természetesen nem foglalja magában az alkatrészek utánajárásának az üzemanyagköltségét. Azt is beleszámolva kétségkívül 300,000 Ft felett van az összkiadás, és még a kellemetlen bürokráciával is meg kell majd küzdenem ahhoz, hogy a nevemre írathassam és forgalomba helyezhessem a motoromat. Annak az eljárásnak a végeredményéről szintén beszámolok majd. Addig is a "Vendégkönyv" vagy a "Kérdések és válaszok" menüpont alatt szívesen olvasnék egy-két pozitív vagy negatív véleményt itt a honlapon.

 

2014. május 14-én végre hivatalosan is a nevemre került a motor és forgalomba helyeztettem. Mivel a tulajdonosi láncolat megszakított volt, és a forgalmi engedélyben szereplő első és egyetlen hivatalos tulajdonos is egy igen nehezen felkutatható személy volt (az Isten nyugosztalja!), így elég sok kutakodást vett igénybe, hogy elérjem a célomat, de sikerült. Emellett úgy tudtam elintézni a dolgot, hogy az eredeti forgalmi engedélyét és a régi rendszámát is meg tudtam tartani emlékbe. Teljes, totális siker. Igaz, nem volt olcsó mulatság, mert a 12000 Ft-os műszaki vizsga és a 15500 Ft-os eredetvizsga után valami 19000 Ft-ot még az okmányirodában is kifizettem (törzskönyv, új forgalmi, új rendszám, átírási illeték), de azt mondom, megérte. Ha úgy vesszük, nem is volt annyira bonyolult procedúra ez a papírmunka. Több veteránmotorost ismerek, aki a megszakadt tulajdonosi láncolat miatt nem tudja forgalomba helyeztetni a motorját, de én úgy látom, hogy ha megvan a jármű öreg forgalmija, és a vázszám-motorszám stimmel, akkor egyáltalán nem egy lehetetlen feladat. Amennyiben valakinek megvannak ezek a feltételei, és nincs ötlete abban, hogy vigye véghez a papírmunkát, én szívesen segítek, és elkalauzolom a megfelelő személyekhez. Egyebek mellett pedig széles utat és gumi fákat minden motorosnak!